CÉG FELSZÁMOLÁS ÉS CÉGELADÁS: MIKOR ÉS MIKOR NEM MEGOLDÁS A CÉGELADÁS?

A cégek élete során a tulajdonos sok esetben évtizedes munkájának eredményeként fejlődésnek idnul, a bevétel és haszon növekszik. Rendszerinti probléma, hogy a megnövekedett bevétel felhívja az adóhivatal figyelmét és sok esetben önkényes jogértelmezés alapján a cég működését ellehetetlenítő, vagy a cég vagyonának jelentős részét kitevő összegű adóhiány és adóbírság kerül megállapításra. Egyes esetekben a piaci viszonyok változnak olyan irányba, amelyek a cég működését lehetetlenítik el, vagy hasonló kihatású jogszabályi változások következnek be.

Ezek az esetek a legtöbb vállalkozót teljes mértékben felkészületlenül érik, veszélyeztetve mind a cég, mind a tulajdonos személyes vagyonát.

Sok esetben merül fel a cégtulajdonosban, hogy a problémákkal küzdő cégét, cégeit értékesítse más személy számára. Az esetek jó részében a külföldi vevő száűmára történő értékesítés merül fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy az elmúlt években mind a felszámoló, mind a hitelezők lehetőségei bővültek a felszámolás alá került céggel szemben. EZen lehetőségek bővülése kétirányú. Egyrészt időben a felszámolás megindulását megelőző egyre hosszabb időszakra vonatkoznak, másrészt pedig azon jogcímek, amelyek alapján az ügyletek megtámadhatók, egyre nagyobb teret engednek a hitelezői jogérvényesítésnek.

Mindezek mellett az ügyvezetői és tulajdonosi felelősség esetei is bővültek több esetkörrel, amelyek szintén egyre kockázatosabbá teszik a cégeladási lépéseket egy-egy cég problémás létszakaszában.

A cégeladással kapcsolatos problémákat sok esetben súlyosbítja, hogy a cég alapításakor, illetve annak növekedési időszakában, amikor a tulajdonos erőfeszítései meghozzák gyümölcsüket, nem került elvégzésre olyan kockázatelemzés a jogszabályok felelősségi alakzatai alapján, amelyek alapján kiderülhetett volna, hogy egy-egy problémás időszakban a tulajdonosi és ügyvezetői felelősség a szükségszerűnél lényegesen nagyobb. A kockázatok felmérése hiányában nem történnek meg azon lépések sem, amelyekkel ezek a kockázatok minimalizálhatók, vagy kizárhatók lennének.

Rendszerinti probléma - amely szintén az előzetes tervezés hiányának köszönhető -, hogy a problémák felmerülésekor az adott tulajdonos sok esetben évtizedes munkájának gyümölcse a problémákkal küzdő cég tulajdonában van. A vagyonelemek elidegenítése az említett megtámadási lehetőségek miatt számatalan estben megtámadhatóák, amelynek eredményeként a bíróság érvényteleníti az adott szerződést, az ügyvezető pedig sok esetben büntetőjogi szankciókkal és kártérítési igényekkel nézhet szembe, amelyek a tulajdonos személyes vagyonát is érinthetik.

A cégeladás így sok esetben nem jelent, vagy nem önmagában jelent megoldást a problémák teljességének kezelésében. A helyzet alapos, a válságkezelésben jártas szakértői felmérést igényel, amelyek alapján a helyzet által megengedett legkisebb kockázattal járó megoldás kiválasztása lehetséges. Fontos szempont, hogy a problémás helyzet mellett is biztosítani kell a problémák megjelenése előtt bevételt termelő tevékenység továbbfolytatását is. Így az is fontos, hogy a jövőre nézve olyan működési struktúra kerüljön kialakításra, amely kiküszöböli a problémákhoz vezető körülményeket és esetlegesen ismételt problémák felmerülése esetén a fennállónál lényegesen kisebb kockázatokat hordozzanak magukban.